A 2-es típusú cukorbetegség inzulinkezelése

 

2-es típusú cukorbetegség diétával, mozgással, testsúlycsökkentéssel és tablettákkal sokáig jól kezelhető, mivel itt nem inzulinhiányról, hanem főleg az inzulinhatás csökkenéséről (inzulinrezisztenciáról) van szó. Emellett már a kezdeti szakaszban megfigyelhető az inzulin termelődésének zavara is. Valamennyi cukorbetegnél előfordulhatnak olyan „stresszhelyzetek”, amelyek átmeneti jelentős vércukor-emelkedéssel járnak és rövid időre inzulinkezelést kell alkalmazni (például műtét). Az évek múlásával a betegek egy részében a tablettás és életmódkezelés már nem eléggé hatékony, a hasnyálmirigy inzulintermelése kimerül, és a normális vércukorszint biztosítása érdekében a végleges inzulinkezelés bevezetése válik szükségessé.

Milyen fajta inzulinok vannak?

AZ INZULINOK FAJTÁI (HATÁSUK TARTAMA SZERINT)
 Hatóanyag  Terápia típus
 Gyors hatású  humán inzulin
 Ultragyors hatású  lizpro-inzulin, aszpart-inzulin, glulizin
 Közepes hatású  NPH szuszpenziós inzulin
 Hosszú hatású  glargin, detemir

A gyors és elhúzódó hatású inzulinok gyárilag történt előkeveréséből úgynevezett keverékinzulinok is rendelkezésre állnak.

Az előkevert inzulinok fajtái
Keverési arány
30/70%
25/75%, 50/50%
25/75%, 50/50%
30/70%

Figyelem!
A gyógyszerkészítmények felsorolása a betegek tájékoztatását szolgálja! Kérjük, betegségével és gyógyszerelésével kapcsolatban konzultáljon kezelőorvosával! A fenti inzulinok valamelyikével vagy azok kombinációjával történhet az inzulinkezelés átmeneti vagy végleges formában.

Átmeneti inzulinkezelésre lehet szükség:

• a 2-es típusú cukorbetegség felfedezésekor, ha a vércukor igen magas
• súlyosabb fertőzések esetén
• nagyobb műtét esetén
• terhesség és szoptatás alatt
• egyéb gyógyszer, például az igen erős gyulladáscsökkentő szintetikus mellékvesekéreg-hormonok (szteroidok) alkalmazása során, amelyek jelentős vércukor- emelkedést okozhatnak.

Végleges inzulinkezelés

Tartós (végleges) inzulinkezelésre akkor kerül sor, ha a megfelelő életmód (diéta és mozgás) valamint a többféle tabletta együtt adása mellett sem biztosítható a jó cukoranyagcsere-állapot. (HbA1c ismételten 7-7,5% feletti)

Az inzulinkezelés nem a diéta helyett történik!
Az inzulin, szemben az 1-es típusú cukorbetegséggel, nem a beteg életben tartásához, hanem a hosszú távú jobb szénhidrát-anyagcsere eléréséhez, vagyis a szövődmények megelőzéséhez szükséges.

Hányszor kell adni az inzulint?

Egyszer
Általában lefekvéskor, 21-22 óra körül adunk közepes hatástartamú inzulint, vagy elhúzódó hatású ún. bázis analóg inzulint, napközben pedig maradnak (esetleg kisebb adagban) a vércukorcsökkentő tabletták. Az este adott inzulin segítségével normálissá válhat a vércukorszint reggelig, és napközben a saját inzulintermelése elégséges. E kezelés megkezdése nem igényel kórházi gyógykezelést. Biztonságosan emelhető az esti inzulinadag a reggeli éhgyomri vércukorérték ismeretében, a kezelőorvos javaslata szerint.
Kétszer
Reggeli előtt és vacsora előtt gyárilag előkevert gyors és közepes hatástartamú inzulint adunk.
Háromszor
Legtöbbször a gyárilag előkevert inzulinokat adjuk főétkezések előtt.

SAN_MTD fuzet FINAL7„Intenzív” inzulinkezelés

Ez a terápia megpróbálja utánozni az egészséges szervezetben levő inzulin elválasztást. Az alap- vagy bázisinzulin feladata, hogy étkezések között és másnap reggel is normális tartományban tartsa a vércukorszintet. A bázisinzulint 1-2 alkalommal adjuk, emellett főétkezések (reggeli, ebéd, vacsora) előtt gyors vagy ultragyors hatású inzulint adunk. A kezelés lényege, hogy a vércukorszinttől, a diétától, a mozgástól függően meg kell tanulni a szükséges inzulin- és étrendi módosítások elvégzését. Ennek a kezelésnek az alapfeltétele a megfelelő ismeretek elsajátítása. Vércukor önellenőrzésre (napi 3-5 mérés), vércukornapló vezetésére van szükség. Nem feltétlenül igaz, hogy ez a kezelési rendszer automatikusan – a több szúrás miatt – alacsonyabb vércukorértékeket ad, mint a kevesebb szúrással járó inzulinkezelés. Adott betegnél lehet, hogy eredményesebb pl. a kétszer adott előkevert inzulin a megfelelő étrend mellett. Amennyiben adottak az intenzív inzulinkezelés fentebb említett feltételei, akkor jobb anyagcserehelyzetet lehet elérni. Az inzulin szervezetbe juttatásának speciális formája az inzulinpumpa, amely egy mini számítógép vezérlésével a beteg által beállított inzulinadagokat folyamatosan – egy bőr alá behelyezett kanülön keresztül – adagolja. Elsősorban az 1-es típusú cukorbetegek kezelésében használatos eszköz.

Kezelőorvosa az Ön kora, általános állapota alapján, eddigi ismereteit figyelembe véve javasolja a szükséges inzulinkezelési formát, melynek elsajátításához és alkalmazásához szakszerű segítséget kap a diabetológiai szakellátóhelyen.

Az inzulinkezelés “tízparancsolata”

1. Mindig szobahőmérsékletű inzulint használjon. A nem használt inzulint a hűtőszekrény ajtajában tartsa (ne a fagyasztóban).
2. Bizonyos inzulinkészítmények esetében a beadás előtt a fecskendőt vagy beadó tollat többször döntögetni kell, hogy az oldat összekeveredjen. (Ne rázza!)
3. Az inzulinbeadási helyeket változtassa, de lehetőleg ugyanazon a testrészen maradjon (a csomósodás elkerülése érdekében).
4. Ügyeljen arra, hogy elég mélyen juttassa az inzulint a bőr alá, mert a bőr rétegei közé adott inzulin viszketést, bőrpírt, fájdalmat okozhat. (Ez nem inzulinallergiát jelent!)
5. Beadás után ne húzza ki azonnal a tűt, hogy a teljes inzulinmennyiség bejusson a bőr alá. A tű kihúzása után enyhe masszírozó mozdulatokkal segítse az inzulin felszívódását.
6. Figyeljen az étkezési időpontok betartására (különböző inzulinok esetén eltérő!). Mindig étkezzen az inzulin hatásának megfelelően (az étkezés kimaradása kóros mértékű vércukorcsökkenést okozhat).
7. Csökkentse az utasításoknak megfelelően az inzulin adagját nagyobb tervezett mozgás, sportolás esetén.
8. Mindig legyen Önnél szőlőcukor a hipoglikémia elhárítása érdekében.
9. Inzulinkezelési rendszerének megfelelő időpontokban ellenőrizze a vércukrát, azt jegyezze be kezelési naplójába, mert ez segíti orvosát a szükséges inzulinadag meghatározásában.
10. Betegség esetén (pl. hányás, hasmenés) ne hagyja el az inzulint, mérje gyakrabban a vércukor szintjét és tájékoztassa kezelőorvosát.